A lány hét névvel

Hyeonseo Lee: A lány hét névvel

Amikor kézbe vettem ezt a könyvet, még nem sejtettem, hogy nem tudom majd letenni. Nem vagyok se történelem, se politika rajongó, de valahogy Észak-Kórea és az ezt körüllengő zárt világ titkai magukba szippantottak.

Lee 1980-ban született a szigorú kommunista rezsimben. Mivel mást nem ismert, az a világ volt a normális számára, nem érezte tehernek. Mivel a szocialista rendszer bukásakor Szlovákiában már 13 éves voltam, ezért sok emlékem maradt a kommunizmusról. Azonban ezek az emlékek korántsem olyan szörnyűek, mint az észak-kóreai menekült fiatal nő visszaemlékezéseiben bemutatott kommunista rezsim, melyben az össznépi agymosással elérték, hogy az emberek koholt vádak miatt bűnözőnek tartsák magukat megérdemelve a büntetést. Hogy a szomszédok besúgják egymást, ne barátkozzanak senkivel, ne bízzanak senkiben. Ugyanakkor a mindenre kiterjedő korrupció hatja át az országot, amelyről nem szokás beszélni. Az író szemén keresztül részletes betekintést kapunk a mai napig zárt állam működésébe, elmaradottságába az élet minden területén. Valahogy minden fejezetben volt egy olyan “aha” bevillanásom, hogy ez ismerős, csak mi itt lazábban voltunk “tartva” és “ezt jól megúsztuk”.

Lee 14 éves koráig békében élt ebben a rezsimben és hamar megtanulta, hogy miről nem szabad beszélnie, tisztában volt vele, hogy az embereket felakasztják, kínozzák, kényszermunkára hurcolják, de tisztában volt azzal is, hogy édesannyja kínai termékeket csempész át a határon. A házukat csak egy keskeny és derékig érő folyó választotta el Kínától. A határőröket lefizetve és kijátszva a bátrabban átmerészkedtek a szintén kommunista Kínába, ahonnan az édesannyja csinosabb ruhát, cipőt hozott a lányának. Lee 15 évesen már nem tudott beletörődni az előre megírt életébe, ráadásul hajtotta a kíváncsiság, hogy nézhet ki a folyón túli világ. 17 évesen még gyereknek számított, és a határátlépés miatt nem várta szigorú büntetés, ezért egy este átsétált a folyó jegén Kínába, ahol édesannyja csempész ismerőseihez kéredzkedett be. Ezzel indult el hosszú rögös és magányos útja, mert a tervezett néhány napos kiruccanás több, mint tíz évesre sikerült.

Azonban Kína is kommunista ország, a menekülteket visszatoloncolják, ezért ez az utazás rengeteg nehézséggel járt. Ez a fiatal lány olyan szituációkat és “kalandokat” élt át, amelyekbe mi valószínűleg belebuknánk. Mindig minden helyzethez tökéletesen tudott alkalmazkodni. A hosszú kínai tartózkodása után Dél-Kóreába disszidált, amely a nyugati világ egyik legmodernebb országa, és ehhez is alkalmazkodnia kellett. Története még itt sem ért veget, de ezt már nem részletezem.

A könyv egy remekül megírt munka, érthető, érdekes, nincs benne semmi ami unalmas vagy felesleges. Végig együtt aggódtam a fiatal lánnyal minden alkamommal, amikor nehéz helyzetbe került. Izgalmas, kalandos, néha mulatságos, máskor szívszorító.

Tőlem 10 pontot kap ez a könyv. Az egyetlen dolog, ami miatt hiányérzetem van, hogy mivel 2013-ban íródott, ezért nem tudjuk meg, mi történt azóta, azonban az interneten néhány információ egy kis keresgélés után elérhető.